A becsődölt mézesmadzag esete - Európai Unióról,Magyar Nemzet,Sobieski Tamás,Portugál Irgalmas-rendiek Uniójának,EBBŐL EGÉSZ EGYSZERŰEN NEM LEHET,SZABAD KIMARADNI,Európai Unió,Mihail Szergejevics,Európai Ház,Ezúttal Keresztes Lajos,Hartmut Häußermann,Európai Unióban,Európai Portától,Jan-Uwe Stahr,Gyurcsány Ferenc,Kóta Edit,Ahogy Középföldén,Európai Unión,Oscar Wilde, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A becsődölt mézesmadzag esete

2008-07-22 21:00:06, kedd

	Unió, Unió, te csodás! - avagy A becsődölt mézesmadzag esete 2008.07.22. Fénye mára már megkopott, rangja sem a régi, úgyis mondhatnánk, csak árnyéka egykori önmagának. Pedig külsőre, első ránézésre úgy tűnik, soha ilyen nagy, soha ilyen erős még nem volt. A látszat azonban csal. Igen, az Európai Unióról beszélek. Arról az Európai Unióról, amely kétségbeesetten próbál kikászálódni a gödörből, behozni a behozhatatlannak tűnő hátrányát ebben az öngyilkos tempót diktáló globális versenyfutásban. A mézesmadzagnak azonban lőttek. És nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal végleg. Szemezgessünk kicsinység! Először a Magyar Nemzet és Sobieski Tamás jóvoltából talán a portugál nyelvterület lapszemléjébe lapozzunk bele, a teljesség igénye nélkül: Elszegényedik a portugál középosztály? A portugál nyelvterület lapszemléje 2008. július 20. 18:02 dn.sapo.pt - Portugália Megdöbbentő tényt hozott nyilvánosságra az állami kezelésű portugál napilap: a reformok és az üzemanyag-, illetve élelmiszerárak válsága miatt a portugál középosztály egyes tagjai már hetente elektronikus levelek tucatjaiban kérnek segítséget az irgalmas-rendiektől. Manuel de Lemos, a Portugál Irgalmas-rendiek Uniójának elmondta, hogy olyan emberekről van szó, akik nem nyomorognak, de fenyegeti őket a szegénység. A jelenség év eleje óta érezhető, amióta egyre nyilvánvalóbbak a gazdasági válság jelei. Mivel is hitegettek minket annak idején az Unióhoz történő csatlakozás előtt, a kizárólagosan csak IGEN-t szajkózó tömegkommunikációs csatornákon keresztül a különböző médiumok? Valami olyasmit volt a frankó papírra írva, hogy EBBŐL EGÉSZ EGYSZERŰEN NEM LEHET, NEM SZABAD KIMARADNI! Valóban? És miért is? Azért, hogy néhány euróért kivágassuk a gazdákkal a szőlőt, mert felesleg van belőle? Azért, hogy azt támogassuk, aki ne termel semmit? Tisztára, mint a birkaiskola. Aki oda se ment, az kapott dicséretet. Azért, hogy az újonnan csatlakozott kábé százmillió fogyasztó felszívja a nyugat-európaiak árufeleslegét? Szívd fel begyem, szívd fel... Azért, hogy a leomló határok kínálta szabadságot felhasználva azonnal meginduljon a szemét és a rossz minőségű élelmiszer szinte megállíthatatlan beáramlása? Azért, hogy az egyenlőtlen mezőgazdasági támogatások miatt hátrányba szoruló magyar parasztot még különféle kvótákkal és szabályozókkal is sújtsák? Ráadásul még harmadik piacra sem adhatja el az áruját? Ezért nem volt szabad ebből kimaradnunk? Ezért kellett nekünk minden áron, éjt nappallá téve fáradoznunk, hogy bekerüljünk ebbe a népnyúzó gyarmatbirodalomba? Ezért kellett annyira sertepertélni ennek a megbukott és végletekig bemocskolódott, magát nagyképűen ,,elit"-nek aposztrofáló riherongy politikai kurzusnak? Mert ők búsás hasznot húva oly jól megélnek ebből? Úgy tűnik ezért. És még mi sírunk, hogy csúszik lefelé a középosztályunk? Tessék mondani, van nekünk egyáltalán olyanunk? A globális újgyarmatosító rablókapitalizmus féktelen térhódítása kijózanító pofonként hatott a népi naivitás és a buta tudatlanságban állapotában leledző milliókra. Az Európai Unió képe, mint tejjel-mézzel folyó Kánaán, már a konzumidióta baromnak sem adható el többé, a valóvilág felülírta a reality-showt. A mézesmadzag, mely oly soká és oly kitűnően funkcionált, mára végképp becsődölt. Színes lufik eregetése és időkereket beindító titokszolga kormányfő helyett csak a renitens kormánypárti képviselő vicsorog bele a kamerába, amint elkeseredett harcát vívja a hazánkban ideiglenesen, haszonelv alapján tartózkodó multi ellen. Ez lenne hát az egykoron Mihail Szergejevics, azaz Gorbi által felvázolt csodálatos, nagyságos és fényességes Európai Ház? Dejszen bármelyik pillanatban ránk omolhat! A végén még alatta maradunk! A sokat átélt és sokat tapasztalt Olvasó erre persze még mindig legyinthet könnyedén, mondván, ugyan kérem, mit jövünk itt a portugálokkal? Kicsodák ők, hogy komolyan kéne vennünk őket? Rendben van! Ne vegyük komolyan a portugálokat! Mit nekünk a portugálok, nem igaz? Ám a Magyar Nemzet ismét a segítségünkre siet. Ezúttal Keresztes Lajos jóvoltából kapunk némi ízelítőt a német nyelvterület lapszemléjéből. Íme: Der Spiegel (spiegel.de) A baloldali német hírmagazin Ahogyan a gazdagok kiszorítják a szegényeket címmel interjút közölt a Hartmut Häußermann városkutatóval, aki szerint nemsokára csak a gazdagok lakják a belvárosokat. Berlin kivételével lassan kiürülnek a gazdag külvárosok. Ez a fejlődés figyelhető meg München, Köln vagy Hamburg esetében. Korábban a fiatal párok vidékre költöztek és családi házakat építettek, ma már nem teszik. Ma, amikor a nőknél radikálisan megemelkedett a diplomások aránya, és mindkét szülő dolgozik, bonyolult lenne a gyerekek mozgatása. Ha nincs személyzet, akkor az ideális megoldás a belvárosi lakás. A belvárosok régi házaiból a városok szélére költöznek majd az alsóbb osztályok, akiknek nincs pénzük, munkájuk és jelentős részben külföldiek. Ez különösen a gyermekek és a fiatalok számára hátrányos, akik gyakran már senkit sem ismernek, aki dolgozni jár, mert a környezetükben mindenki segélyből él. Ha ugyanezt látják a barátaik körében, akkor ki motiválja őket a tanulásra vagy a munkahelykeresésre? A bérlők viszont homogén lakóövezeteket akarnak. Az ingatlankereskedők ezért gyakran azzal reklámozzák portékájukat, hogy bizonyos csoportok nem laknak ott. Nem tudom tetszettek-e figyelni? Tudom, hogy ez önkényes kiragadása a szövegnek az ő környezetéből, no de hát ez azért már mégis csak gáz: ,,Ez különösen a gyermekek és a fiatalok számára hátrányos, akik gyakran már senkit sem ismernek, aki dolgozni jár, mert a környezetükben mindenki segélyből él. Ha ugyanezt látják a barátaik körében, akkor ki motiválja őket a tanulásra vagy a munkahelykeresésre?" Itt és most az Európai Unióban lassan az számít kirívónak, ha valaki munkából próbál megélni! A média által sugárzott ,,példamutatás" sok mindent elhitet az emberrel, még azt is, hogy minden más jobb, mint dolgozni. Egy fél ország szurkolt a whisky-s rablónak, aki tulajdonképpen a mi pénzünkkel lépett meg. A kövérre hízott bankvezér simán kisétál a tárgyalóteremből a többmilliárdos cehh után, széles, 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal, és még ő van kiakadva, mint az Epeda sezlonyrugó, mondván, túl súlyosnak találja az ítéletet. Mindeközben a szintén több milliárdra rúgó értékpapír vircsaftot lebonyolító, kőművesből lett bróker fő hallja kend sem nélkülöz, kóser kaját hozat magának luxuslakába, a házi őrizet során. Na erre varrjá' gombot öcsém! Érdekes keresztmetszet a nagyságos és fényességes Európai Portától. A szalontól a mosókonyháig. Ától zettig, ahogy mondani szokás. És hogy mi újság a hátsó fertályban? Arról szintén a német nyelvterület sajtószemléjéből, ez alkalommal a Deutschlandradio beszámolójából értesülhetünk: Deutschlandradio (dradio.de) A német közszolgálati rádióban Jan-Uwe Stahr A gulyáskommunizmustól az ingyenkonyháig című dokumentumriportjában foglalkozik a növekvő magyarországi szegénységgel. A "szocialista tábor legvidámabb barakkjaként" az egész keleti blokkban irigyelték Magyarországot. A gulyáskommunizmus relatív szabadságot és szerény jólétet biztosított a magyaroknak. Ezért magától értetődőnek tűnt, hogy a politikai fordulat és a piacgazdaságba történő átmenet problémamentes lesz. A várakozások ellenére Magyarország egészen más képet mutat. Depresszió és a politikával szembeni növekvő düh az utcára hajtja az embereket. Hiszen az ipartelepítések csillogó homlokzata, a 24 órán keresztül nyitva lévő fogyasztói templomok és az új autók áradata mögött nő a szegénység. A 10 millió magyarból egyre többen érzik úgy, hogy leszakadtak a gazdasági növekedéstől, s gyakran a legszükségesebbet - mint az elegendő ételt és a fűtött lakást - sem képesek megfizetni. Sokan bizonytalan jövő elé néznek. Pedig az eladósodott ország, amely az euró bevezetésére készül, további fájdalmas megszorításokra és a szociális rendszer megnyirbálására számíthat. Gyurcsány Ferenc kénytelen volt bevallani, hogy az ország helyzetéről évekig hazudtak a választóknak. Most a magyarok dühösek a gátlástalan átverés miatt, de azért is, mert számos politikus egyre gazdagabb, míg az átlag polgár egyre szegényebb lett. A riporter a VIII. kerületbe, egy önkormányzati irodába kalauzolja a hallgatót. A VIII. kerületben lakók harmada segélyből él. A riporter szerint sokan még nem élnek ezekkel a támogatásokkal, mert szégyellik magukat. Még van pénz, hogy azokon segítsünk, akik felkeresnek bennünket - fogalmaz az egyik önkormányzati alkalmazott. Kóta Edit szerint mindig csak azt mondják, hogy munkahelyeket kell teremteni ezeknek az embereknek, hogy maguk is megkereshessék a jövedelmüket, de ezt nem lehet önkormányzati szinten megoldani. A kerületnek egyre kevesebb a pénze, és még takarékoskodnia is kell. A mézesmadzag tehát befuccsolt. Ez most már Napnál is világosabb mindannyiunk számára. A kutya sem hisz ma már annak, aki az Európai Unióról, meg a az abban megnyilvánuló és testet öltő magasztos européer értékekről papol és szónokol. Ehelyett inkább egy új gyarmatbirodalom látszik körvonalazódni, ahogy alakot ölt a Gonosz. Csillogó és soktornyú üvegpalotái a szinte elérhetetlennek tűnő messzeségben, valahogy Morodor fekete urának várát, a Barad-dûr-t juttatja eszembe. Ahogy Középföldén, úgy az Európai Unión is egy mindent látó szem tartja rajta a szemét, ha élhetek ezzel a frappánsnak éppen nem mondható aprócska képzavarral. Akadnak ugyan, kik még nem akarnak hinni a szemüknek, a fülüknek, a pénztárcájuknak, de előbb vagy utóbb ők is belátják, hogy ez az új, mesterségesen létre erőltetett gyarmatbirodalom pusztulásra van ítélve. Az uniformizálás, a sokszínűség kipusztítása, eltüntetése sivárságot, belterjességet, igénytelenséget, egy élhetetlen rendszert eredményez. És a dolog már most sem működik. Csak úgy ímmel-ámmal, tessék-lássék módjára. Mi pedig szívunk, mint az a bizonyos sokat emlegetett torkos borz. Az ,,EBBŐL EGÉSZ EGYSZERŰEN NEM LEHET, NEM SZABAD KIMARADNI!"-ból, a ,,csak és kizárólag IGEN-nel lehet szavazni"-tól mára eljutottunk a ,,csak már szabadulnánk valahogy ettől"-ig. A csapda azonban nem enged. Bezárult, ránk zárult. A mézesmadzag ellátta feladatát. Még pedig kitűnően. Szépen sorban ráragadtunk, s most itt vergődünk a végsőkig, várva sorsunk beteljesedését. Még nem tudjuk, mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Jön egy még nagyobb, egy amolyan igazi fenevad, hogy aztán mohó és féktelen étvágyával mindent és mindenkit bekebelezzen? Vagy van esély tán a megmenekülésre? Jó lenne! Talán. Lépre csaltak bennünket. Ronda magyarsággal - új magyarul(?) - át lettünk verve. Vagy az Európai Unió, vagy mi? A kettő együtt nem megy! Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Oscar Wilde mondotta halálos ágyán a következőket: ,,Borzalmas ez a tapéta, egyikünknek menni kell!" (A tapéta maradt.) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára www.johafigyelunk.hu FÚSZ

0 komment , kategória: Általános

Címkék: gyarmatbirodalom, megállíthatatlan, behozhatatlannak, sajtószemléjéből, deutschlandradio, tárgyalóteremből, ipartelepítések, takarékoskodnia, megszorításokra, igénytelenséget, középosztályunk, versenyfutásban, elérhetetlennek, megnyirbálására, nyilvánvalóbbak, kétségbeesetten, pénztárcájuknak, beszámolójából, szabályozókkal, megkereshessék, támogatásokkal, keresztmetszet, tulajdonképpen, többmilliárdos, környezetükben, magyarországot, lakóövezeteket, mézesmadzagnak, beteljesedését, nyilvánosságra, körvonalazódni, bemocskolódott, tudatlanságban, ingyenkonyháig, lapszemléjéből, újgyarmatosító, becsődölt mézesmadzag, látszat azonban, behozhatatlannak tűnő, öngyilkos tempót, mézesmadzagnak azonban, portugál nyelvterület, teljesség igénye, portugál középosztály, állami kezelésű, gazdasági válság, kizárólagosan csak, különböző médiumok, frankó papírra, kapott dicséretet, újonnan csatlakozott, nyugat-európaiak árufeleslegét, Európai Unióról, Magyar Nemzet, Sobieski Tamás, Portugál Irgalmas-rendiek Uniójának, EBBŐL EGÉSZ EGYSZERŰEN NEM LEHET, SZABAD KIMARADNI, Európai Unió, Mihail Szergejevics, Európai Ház, Ezúttal Keresztes Lajos, Hartmut Häußermann, Európai Unióban, Európai Portától, Jan-Uwe Stahr, Gyurcsány Ferenc, Kóta Edit, Ahogy Középföldén, Európai Unión, Oscar Wilde,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]